HISZEM, hogy a hitrendszerünk az életünk mozgatórugója. Ezen múlik, hogy milyen minőségű életet élünk. Olyan, mint egy operációs rendszer, alap program a számítógépekben.
A szabad akarat azt jelenti, hogy bármiben hihetünk.
A hitrendszerünket legfőképpen a múltbeli tapasztalataink formálták, de hatalmunkban áll azt megváltoztatni és kedvünkre alakítani.
Nincs olyan, hogy egy igaz hit, vagy az igazi út. Nincs olyan, hogy igaz. Minden igaz és semmi sem az. Csak lehetőségek végtelen száma létezik. Egy forrás végtelen számú hitrendszerrel.
Tehát ha hiszem, hogy dönthetek a sorsomról, akkor az életemet én irányítom, és olyan valóságot teremthetek, amilyet én szeretnék.
A hit az alapja mindennek. És választhatunk, hogy miben higgyünk. „Választhatjuk, hogy minden csoda vagy pedig, hogy semmi sem az.” (Einstein) Igazunk lesz. A valóságunk e szerint fog alakulni. A hitünk önbeteljesítő.
Ez a teremtés. Ahogy fent, úgy lent. Kezünkben az erő, hogy alkossunk. Legnagyobb művünk az életünk. Úgy formáljuk, ahogyan akarjuk.
Én ebben hiszek. Azt választottam, hogy ebben higgyek, és ez nekem megfelel, mert a célom az, hogy béke és szeretet legyen bennem, melyből átadhassak másoknak is. Ez ad értelmet az életemnek. A célom eléréséhez pedig ez a legideálisabb hitrendszer.
Ha teljes életet akarunk élni, akkor tudnunk kell, hogy mi a célunk az életünkkel. Az is lehet cél, hogy megéljünk minden pillanatot a maga teljességében. Akkor ehhez olyan hitrendszert választunk, amely ezt legjobban lehetővé teszi. De cél nélkül nincs motiváció és nincs cselekvés. Nincs mozgás, nincs energia. A cselekvésben van az energia. A cselekvés motivációt generál, a motiváció cselekvést generál. Ha nincs cselekvés, nincs mozgás. Ha nincs mozgás, nincs energia. Halál van. A test halála.
Volt olyan érzésem, amikor meg akartam halni. Az azért volt, mert nem volt emberi célom. Nem láttam értelmét élni, cselekedni.
Aztán úgy döntöttem, hogy ha már itt vagyok és élek, akkor jobb, ha csinálok valamit és célt tűzök ki, még akkor is, ha az univerzum szempontjából egy emberi célocskának semmi értelme, és logikát nem találni benne.
Eldöntöttem, hogy a célom az lesz, hogy segítsek másoknak, és úgy határoztam, hogy mindezt igaz társam oldalán szeretném megvalósítani. Úgy tudok ugyanis tölteni a poharamból, ha az enyém tele van, sőt kicsordul. A kicsorduló mennyiséget tudom mások szolgálatába állítani.
Hiszek a hit erejében, és hogy újraírható az „alap program”. Tapasztaltam. Átéltem. Átírtam a sztorimat.
És itt vagy, Szabi..
2018.03.27.
"Bízom a következő fejezetben, mert ismerem az írót."
Comments