Tenni vagy nem tenni.. - műanyagmentes július

Elköteleződtem, hogy csatlakozom a műanyagmentes júliushoz.

Azt tűztem ki célul, hogy semmiképpen sem veszek olyan dolgot a hónapban, aminek a csomagolása műanyagot tartalmaz. Az, hogy nem használok semmi olyan dolgot, ami műanyag és jelenleg még az otthonomban van, az sajnos ebben a hónapban még nem fér bele. Továbbá az sem, hogy lemondjak a napi menüről az ételbárban és minden nap főzzek. Egyrészt idő hiányában, másrészt nem kötelességként és tortúraként szeretném megélni az életmód- és szokásváltoztatást, hanem kihívásként és élvezettel. (Amúgy az előbbi nem is eredményezne tartós változást.) Ezért a hangsúly a kis lépéseken és a fokozatosságon van. Személyi- és csapatcoachként az egyik fő téma, amivel napi szinten foglalkozom: a szokások. Ugyanis a szokásainkban rejlik az, hogy milyen és milyen minőségű életet élünk - beleértve gondolati szokásainkat is. Az életünk tulajdonképpen szokásaink láncolata, azaz a napi rutin tevékenységünk. Mikor kelünk fel, mit csinálunk közvetlenül felkelés után, milyen sorrendben készülődünk, hogyan döntjük el, hogy mit vegyünk fel, reggelizünk e otthon, mivel és milyen útvonalon megyünk munkába, hol veszünk reggelit, ha még nem ettünk stb. stb. és ez csak a reggeli rutin. Egész napra megvan a "jól" bevált menetrendünk. A szokások rögzülésével agyunk energiát spórol. Mivel nem kell újra meg újra átgondolni a helyzeteket és döntést hozni, ezért egy idő után automatikusan cselekszünk, és a tárolt verziót használjuk a napi rutinszerű döntések meghozatalánál. Ezek a minták “normává” rögzülnek bennünk; ezért is olyan kellemetlen és erőfeszítést igénylő változtatni rajtuk. Ahogyan azt a fizikából is tudjuk, az ellenálláshoz energia kell. Ahhoz, hogy valami mást tegyünk, mint a “norma”, extra energiát kell mozgósítanunk az elején, mert van bennünk egy ellenállás. Pontosan tudjuk, hogy mit szeretnénk, viszont a tudatalattink veszélyt jelez, ha változást észlel a tetteinkben: “Valami történik, valami nem olyan, mint eddig, vissza akarok térni az eredeti “normális” állapothoz?!? Ez fáj!! Segítség!! “ Mindent megtesz azért, hogy letéritsen az új útról.: “Én erre képtelen vagyok. Apámnak igaza volt, semmit sem tudok megcsinálni. Amúgy is.. már nincs értelme. Jön a világvége. Mind meghalunk. Stb stb.” Az elején igazán tudatosnak és fegyelmezettnek kell lenni ahhoz, hogy sikerüljön a belső feszültség ellenére kitartani a szándékunk mellett és átlendülni a nehézségeken.

Minél több idő telik el, annál kisebb lesz az ellenállás.

A türelem és az önfegyelem új szokást terem. :)

A műanyagmentes július kapcsán az az egyik meggyőződésem, hogy sokan azért nem csatlakoznak a mozgalomhoz, mert lehetetlennek gondolják. Ez egyrészt a nem túl hatékony marketingnek, másrészt annak a gondolati szokásnak köszönhető, amit én fekete-fehér gondolkodásnak hívok. Ez a szélsőséges hozzáállás kizárja, hogy megvizsgáljuk a skála többi lehetőségét és a színpaletta többi árnyalatát. Egy problémára vagy igényre nem csak igen vagy nem a válasz.

Nem azt kérdezem magamtól, hogy megtudom e oldani az adott helyzetet, avagy sem?

A kérdés, AKAROM E MEGOLDANI ÉS HA IGEN, AKKOR HOGYAN TUDOM MEGOLDANI? Nézzük a belső dialógust a műanyagmentes július kapcsán: - Ahhh, műanyagmentes július!?! Végre egy pozitív kezdeményezés! Szeretnék részt venni benne!

- Egész hónapban műanyagmentesen?!?! Jézusom. Ez lehetetlen... .

Általában kétféle reakció követheti: 1. - Ah, nekem ez nem fog menni. Nem tudok teljesen műanyagmentes lenni az egész hónapban. Kivitelezhetetlen. Hagyom az egészet. VAGY 2. - Én akkor is szeretnék résztvenni benne! Hogyan tudnék mégis valamivel hozzájárulni és résztvenni a kezdeményezésben?

A változtatás menete a következő:

1. SZÁNDÉK

2. DÖNTÉS

3. TERVEZÉS/CÉLKITŰZÉS

4. CSELEKVÉS Válassz 2-3 dolgot, amire ebben a hónapban odafigyelsz a műanyagmentesség nevében. Pl.: Nem veszel műanyagpalackos üdítőt, vizet.

Viszel magaddal táskát, szatyrot a boltba.

Szerzel és magadnál tartasz egy hordozható kávés poharat vagy bögrét. A környezetedben felhívod a figyelmet a kezdeményezésre.

Stb. Tedd fel magadnak a kérdést: mi az, amit szeretnék és meg tudok tenni? Mivel tudok a mozgalom részese lenni? Reggel jártam a Fő utcai nepazarolj boltban. Wc papírt szerettem volna venni, de sajnálatomra és egyben örömömre, nem kaptam. Az eladó srác, aki a bolt tulajdonosának a testvére, beszámolt róla, hogy hétfőn olyan forgalom volt az üzletben, hogy alig maradt árukészlet. Azt mondta, hogy számítottak nagyobb érdeklődésre a mozgalom kapcsán, de ennyivel nagyobbra azért nem. Aminek természetesen nagyon örülnek, hiszen egyre több emberhez jut el az üzenet, és végre egyre több ember cselekszik.

Aminek én is nagyon örülök. Azért a wc-papír kérdést sürgősen meg kellene oldanom.. . :D